Rólam írták

FacebookGoogle Bookmarks
Kiállítás
 

Dubi Árpád munkáihoz az inspirációt elsősorban a természetből meríti. A kiállított akvarellek a természeti környezet iránti érdeklődésről tanúskodnak. Kövek, fák, föld, víz. Egy sereg anyag ezer formában. Élő környezet, aminek az állandóság és a változékonyság egyszerre sajátja, akárcsak a képeké. Az érzékeny, sérülékeny anyagok, felületek alkalmazása ezt a törvényszerűséget tükrözi. Kényes anyagok, pusztuló felületek hordozzák magukban azokat az öröktörvényű valóságokat, meghatározó élményeket, amik az élet szerves részei. Ahogy a forma feltelik tartalommal az anyag teherbírása a végletekig van fokozva.

Ebben az összetett, sokrétű, organikus világban mindig helyet kapnak vagy helyet hagynak azok a kis téglalapocskák amik az alkotó szubjektumot képviselik.. A meditációt, a személyes érintettséget, a kötődést ezekhez a miliőkhöz. Ahogy a közeg, úgy az individuális jel is mindig más arcát mutatja. Hol egybesimulnak, hol feszültségben állnak egymással. Egyszer benne van, másszor csak jelen, aztán van, hogy csak a helyét látjuk. Az öntudatlanul nyüzsgő élettér és a tudatos személyiség kölcsönhatásai mutatkoznak meg.


Porubszky Helga 2002

olvasd végig itt!



A sokszorosítógrafika mesterségbeli ismeretei, a festészet hagyományos és modern útjai, az ironikus-groteszk látásmód azok a pillérek, melyek az útkeresés idõszakának meghatározói voltak zámunkra. Kibontakozó munkásságunk alapjaivá váltak, s ma is meghatározóak munkáinkban.

Patkós László 2002

olvasd végig itt!



Az emóciónak, az indulatnak nincsen teste, elmesélhető formája, ezért néhányan azon vannak, hogy mindenáron formát adjanak neki. Dubi Árpád is azon van. Meg- és kiismerhetetlen, ugyanakkor csodálatosan izgalmas terep ez. Itt nem előírás a tisztelettudás, ebben a decentralizált világban nincs hagyományos értelemben vett magasabb szempont, törvény, amely a szabályokat  meghatározná. A grafikai léthez közelítő festmények, illetve maguk a grafikák nem ismerik a posztmodern trendeknek való megfelelést, a közlendőket, hol örmény, bocsánat, absztrakt expresszionizmussal, hol informel szabadelvűséggel, hol monokróm meditációval juttatják kifejezésre. Dubi saját mini kozmoszát, ha úgy tetszik, káoszát viszi vásárra. És ez bátorságra vall, hiszen az emberek többsége még a káosz gondolatától is irtózik. Dubi Árpád festményei helyettük is beismerő vallomást tesznek.

Hemrik László 2000 (Élet és Irodalom)

olvasd végig itt!