Blog

FacebookGoogle Bookmarks
Keresés
1989-ben, fiatal rajztanárként, büszkén mutattam a mihályi alkotótáborban készített kis akvarellemet Kovács Károly művészeti vezetőnknek. A szikkasztó hőségben mozdulatlanul álló platánfák színes árnyékai, a háttér komplementereivel izgalmas formákat rajzoltak ki. Kár, hogy a látványhoz nem volt sok közük. "Zörög" - mondta a mester és visszaküldött festeni, de  megkért, hogy ne vigyem magammal a jó kis szlovák anilin készletemet, csak egy tégely égetett sziénát, és kezdjem a képet előröl.

Valahogy így kezdődött a szerelem az akvarellel. Így kezdődött annak a képtelen ellentmondásnak a megértése, hogy a festék csak gátolja a táj finom érzéki hatásainak átélését (a valóság visszatükrözését), a táj pedig csak nehezíti a színek összhangjában rejlő játék felszabadultságát (a festészetet). A lélektelenül rajzos visszatükrözés és a természetet csak ürügynek tartó absztrakció egyformán távol került tőlem.

Régen próbálom megfogalmazni azokat a szabályokat, amelyeket az akvarellezésről - a tájról és festésről - gondolok.
Erről szól ez a blog
Az akvarellpapír beáztatása
2011.03.05. 21:44 (1 hozzászólás)

Akvarellfestés tájban 4.
Az akvarellpapír beáztatása

Akvarellpapít beáztatásaA festés előkészítése: A tényleges munka a papír beáztatásával kezdődik. Nem az a célunk, hogy az akvarellkarton vizes legyen, hanem az, hogy teljes anyaga átnedvesedjen, kiázzon, megpuhuljon. Az áztatás jobbminőségű kartonoknál hosszabb időt vesz időbe. Kádban, fotótálban, hordóban, folyóban, nagyobb méret esetén finoman összetekerve is lehet áztatni. Hogy milyen kémiai változás megy végbe a savmentes, papírban azt remélem, hogy egy kommentező majd megírja. Fizikailag legfontosabb változás az, hogy a papír megnyúlik. Szálirányban jobban, harántirányban kevésbé, ezért fel kell ragasztanunk egy megfelelő táblára.

Akvarellfestés tájban 3.
A „három tétel törvénye”

Akvarell szerkezeteTapasztalatom szerint a kép sikere még azelőtt eldől, hogy egy vonást tennénk a lapra. A téma körültekintő kiválasztása és a kompozíció megtervezése nem elég. Előre kell látnunk a kész festményt. Ez a belső kép segít a lényeges dolgok megtalálásában, a tájszervező természeti hatások kiemelésében, a lényegtelen részletek, felesleges rajzos látványelemek, az összhatást gyengítő színek lefokozásában. Egyszerűbben úgy hívom: „a három tétel törvénye”. Akkor érdemes nekilátni a munkának – amely a technikából adódóan nagyon gyors lesz – ha a fejünkben három-négy lényeges tömbbé olvad össze a látvány, összefüggő tételben vagyunk képesek megfogalmazni a táj különböző karakterű részleteit.

(1.tétel: a kép bal oldalán ellenfényben lévő facsoport és árnyéka, amely hátrafelé mozog; 2. tétel: az élénk, zöld növényzet, amely előre törekszik; 3. tétel: a megvilágított, párás erdőrészlet, amely feloldódik a fényben.)
Alkotó hétvége
2011.02.17. 21:56
Alkotó hétvége
Patkós

Patkós László„Van úgy, hogy a forma szinte mágnesesen vonz magához különböző jelentéseket, de úgy is viselkedhet, mint egy homorú öntőminta, amelyben az ember felváltva különféle anyagokat önt, melyek kényszerűen idomulnak a görbületéhez, s így tesznek szert váratlan jelentésre.”
(Henri Focillon)

Patkós László képzőművészeti gondolkodásának egyik öntőmintája az eredeti funkciójuktól megfosztott tárgyak összegyűjtése, újrahasznosítása, úgyis, mint a létezés nehezen megválaszolható kérdéseinek metaforája és úgy is, mint kötődés: családhoz, múlthoz. Az előző adja a képek keleties, bizánci ünnepélyességét, az utóbbi a fanyar, játékos iróniát.

Alkotás közben azonban ebből csak  a présgép recsegése hallatszik a műterem másik szobájából.
Alkotó hétvége
2011.02.13. 20:48
Alkotó hétvége
Dubi

Absztrakt akvarellBár a blog témája az akvarellfestészet tájban, most rövid kitérőt teszek.

Évekóta visszatérő esemény az "alkotó hétvége" Kecskeméten, Patkós László barátommal. A Kecskeméti Képzőművészeti Szabadiskola műtermében péntek este és vasárnap dél között őrületes tempóban próbálom behozni az év többi napján elmúlasztott munkát. (pontosabban a munkák miatt meghiusult alkotást.)
 
Akvarellek a gyerekkori vázlatfüzetemből
2011.02.04. 23:22 (2 hozzászólás)
Két régi olvasmány
A kezdetek
Régi akvarell
Akvarell 14 évesen
„A tiszta akvarell a világos színek és lágyan egymásba omló könnyű tónusok művészete. Lényegében lazúrfestő eljárás… A színek akkor virulnak a legszebben, ha a fehér papiros átvilágítja őket.”
 
(Elekfy Jenő: A képzőművészet iskolája)

 
Akvarellfestés tájban 2.
Képkivágás, figyelemvezetés

A klasszikus képszerkesztés módszereivel, tájban festett akvarellekről írok. A reneszánszban született műfaj hagyományos kompozíciós eljárásai egy kis méregetést várnak a festőtől. Még az első ecsetvonás előtt mérlegelni kell a kép geometriai sajátosságait, a táj szerkezetét, a hagyományos olvasási irányokat és a perspektívát.
Akvarellfestés tájban
2011.01.21. 22:55
Akvarellfestés tájban 1.
Első dolgunk: festés festék nélkül

AkvarellMiért akvarell? Azon túl, hogy gyors egyszerű, és a legtöbbet tudja megmutatni a táj finom változásainak ezer formájáról, a festő személyiségének, pillanatnyi lelkiállapotának is legpontosabb mutatója. Nem enged csalni. Az akvarell sokkal inkább a pillanat művészete, mint a fotó. A látvány rezdülései mellet itt az alkotó összeszedettsége is benne van minden ecsetvonásban. Kihívás tehát: megfigyelni, megérteni és visszatükrözni a látványt, ugyanakkor összpontosítani, emberi tartalmakat színekbe sűríteni olyan rövid idő alatt, míg a papír meg nem szárad. Az absztrakciónak jóval előbb készen kell lenni, mielőtt bármilyen festék megérinti a papírt, mert korrekció – szemben a legtöbb festészeti eljárás kényelmes alkotói módszerével – csak bajosan lehetséges.