Dubi Árpád (1965) képzőművész, a Révai Miklós Gimnázium tanára vagyok, vagyis művésztanár.
1984-ben érettségiztem a Révai Miklós Gimnáziumban. Nem csak gondolkodásom és világnézetem kialakulást köszönhetem a középiskolának, (tanáraimnak, barátaimnak) hanem a klasszikus rajzi ismeretimet is. Szinte minden nap rajzoltam. Az iskolai szakkör mellett (Németh Attila vezetésével) a győri városi szakkörben (Hefter László, Farsang Sándor irányításával) és a grafikai műhelyben fejlődtem. Matematika-rajz szakos diplomám Egerben vettem át 1989-ben. 1999-ben elvégeztem a Magyar Képzőművészeti Egyetem levelező tagozatát. Rajz, művészettörténet, ábrázoló geometria szakos középiskolai tanári képesítést szereztem.
Gondolkodásomban és tevékenységeimben egyaránt fontos a képzőművészet gyakorlata és oktatása. Több iskolatípusban is tapasztalatot szerezhettem művésztanárként. Vitáris Józseffel közösen alapítottuk a Leonardo Vizuális Műhely Alapfokú Művészetoktató Intézményt. Évtizedek óta vezetem a Ménfőcsanaki Nyári Műhelygyakorlatot Patkós Lászlóval. Rendszeresen tartok nyári, múzeumpedagógiai foglalkozásokat.
A művészet tanítás – a tanítás művészet. Felkészülés, felkészültség, felkészítés – folyamatos gondolkodás.
Alapító tagja vagyok az ART 9000 (Alkotó Rajztanárok Társasága) egyesületnek. 2018-tól tartozom a Magyar Rajztanárok Országos Egyesületéhez.
Táblaképeimre (Axiómák) a monokróm, meditatív jellegű absztrakt expresszionizmus a jellemző. A tájképek érzéki hatásait sűrítő, fára feszített dekollázsok felületgazdagsága a kifejezés fő hordozója.
Többdúcos rézkarcaim is a grafikai gazdagság jegyében készülnek: vonalas karc, foltmarás, kollázsolt részletek, talált tárgyak lenyomatai.
Az utóbbi évek leginkább kedvelt technikája az akvarell és a városi útirajz. Összpontosítással és kellő gyakorlattal elérhető a klasszikus plein-air festészet kifejezési módját követő mű, amelyben a legminimálisabb elemeket használva a legteljesebb kifejezőerőt találjuk meg. Ez lenne a cél.